A földi irányítás már 150.000 üzenetet küldött a műholdnak, hogy "felébredjen", de eddig semmi nem történt. Május 3.-án egy minden eddiginál nagyobb energiájú üzenetküldéssel próbálkoznak majd, de ezt a kisérletet nem lehet megismétetelni, mivel veszélyeztet más, közeli műholdakat. Friss: A kisérlet nem járt eredménnyel.
Az igazi problémát nem az irányíthatatlan sodródás okozza, mivel már eddig is több ilyen "zombi" műhold elöl tértek ki más, működő műholdak. A probléma az, hogy a Galaxy 15-ön továbbra is működik a kommunikációs alegység, azt nem tudják kikapcsolni, azaz ha minden így marad, akkor május 23.-án belép az AMC 11 pozíciójába és az arra fellőtt jeleket ez a műhold is visszasugározza, azaz komoly interferrenciás zavarok keletkezhetnek, mivel az AMC 11 egy erősen kihasznált műhold, sok szolgáltatással. Az AMC 11 pozícióját június 5.-én hagyja majd el és lassan megközelít más Galaxy műholdakat.
2009.-ben több zombi műhold is izgalmat keltett: ilyen volt az Astra 5A, a Nigcomsat-1 és a DSP-23 is régiónkban.
Merre is mozognak a "zombi műholdak"?
Minden geostacionáris pályán tartózkodó műhold valójában mozog, mégpedig akkora sebességgel, hogy a Földről nézve egy bizonyos pozícióban állni látszik. Földünk gravitációs tere azonban nem szimmetrikus, így a műholdra ható erők sem egyenletesek. Ahhoz, hogy a műhold valóban "álló" pozícióban maradjon rendszeresen használnia kell a fedélzeti hajtóművét, különben a fizikai törvényeinek engedve elmozdul. A Föld gravitációs terében a keleti 75 és 225 fok környékén van két kidudorodás. Az elszabadult műholdak e két pont irányába mozdulnak el, attól függően, hogy melyikhez vannak közelebb. Az Astra 5A, NigComSat-1 és a DSP-23 a keleti 75 fok felé halad, amikor pedig áthalad rajta a sebessége lecsökken, majd ettől a ponttól ugyanakkora távolságra amennyire elindult, a műhold megáll, majd elindul visszafelé és csaknem eléri majd korábbi pozícióját, ahonnan ismét visszafordul. Az évek folyamán ez az oszcilláció csökkenő amplitúdóval folytatódik, azaz egyre kevésbé távolodik el a keleti 75 ill. 225 foktól a műhold. Nagyon sok év múlva a műhold végül megáll a keleti 75 ill. 225 fokon és csatlakozik nagyon sok hasonló módon befogott űrtárgyhoz. A fentiekből következik, hogy ezek az elszabadult zombi műholdak nagyon sok éven keresztűl jelentenek majd problémát a műhold-üzemeltetőknek, mivel előfordulhat, hogy a műholdjaikat kissé mozgatniuk kell, hogy elkerüljék az esetleges ütközést. Viszont minden ilyen elkerülő manőver csökkenti a műhold üzemanyagát és ezzel az élettartamát.
