A fellövés utáni órákban a gyártó megpróbálta meghatározni az elszivárgó üzemanyag mennyiségét és 29.-én arra következtetésre jutottak, hogy nem lehet a műholdat a geostacionáris pályára ill. afölé, az ún. műholdtemetőbe küldeni, így nem maradt már választás, mint a légkörben történő elégetés. Ebben egyébként a műholdat gyártó Thales Alenia Space-nek már van gyakorlata, mivek a Proton-rakéta negyedik fokozatának meghibásodása miatt sikertelen 1995-ös Astra 1K indítás után is nekik kellett a műholdat megsemmisíteni...
A gyártó mindazonáltal megjegyzi, hogy az üzemanyagszökés mértéke olyan nagy, hogy az nem lehet egy egyszerű szivárgás és hozzáteszi, hogy a műholdat az Arianespace bázisán illesztették össze az együtt indított (amúgy teljesen egészséges) japán Bsat-3b-vel. Ezzel azt sugalják, hogy sérülés történhetett a két műhold összeillesztésekor ill. akkor, amikor rájuk helyezték a védőburkolatot. Mindazonáltal konkrétan semmit nem mondtak arról, hogy mi történhetett, erre egy felállított vizsgáló bizottság próbál magyarázatot találni. A gyártó szerint a hiba a fellövéskor vagy utánna keletkezett, semilyen új komponenst nem alkalmaztak a műholdon. Az Arianespace szerint viszont a fellövés adatai alapján semilyen extra erőhatás nem érte a rakétát és a műholdat.
A szivárgásról már szinte rögtön az első telemetria adatokból értesült a gyártó és az Eutelsat.
