2003. szeptember 28.-án egy Ariane 5 fedélzetén sikeresen pályára állt az Eutelsat holdja, az e-Bird. Az első műholdas internetre optimalizált holdat az Eutelsat 2000.-ben rendelte meg a Boeing Space Systems-től. A BS-376 platformra épült hold forgótestre stabilizált, s ezzel ez lett a társaság első ilyen rendszerű műholdja.

Az e-Bird-öt 2005. áprilisában Eurobird 3-ra keresztelték át.

Az Eurobird 3 tervezéskor figyelembe vették a műholdas internet speciális jellemzőjét, az asszimetriát, vagyis azt, hogy a felhasználó irányába (download) sokkal nagyobb adatmennyiség áramlik, mint a visszairányba (upload), ráadásul a műholdas internet szolgáltatások többsége csak a download oldali adatáramlást bonyolította műholdon, míg a visszairány földi vonalakon történt.

Az asszimetriából következik, hogy a visszairányú adatátvitelre kevesebb sávszélesség is elegendő. Ez az Eurobird 3 esetében is jól megfigyelhető, mivel a visszairány számára 4 db 108 MHz sávszélességű tp., míg a felhasználó irányába már 16 db 36 MHz-es tp. áll rendelkezésre. (Utóbbiak 18 lehetséges frekvenciából kerülnek ki.)
A visszairánynál használható maximális sávszélesség sem használható ki azonban teljesen, mivel ebben az irányban alacsony sávszélességet kell feltételeznünk (az alacsony adatmennyiség miatt), s az önálló jelek között bizonyos "védőtávolságnak" kell lennie a frekvenciaspektrumban az interferrencia elkerülése miatt.

Az Eurobird 3 négy fedettségi területtel rendelkezik, melyek Európa és Törökország bizonyos részeit fedik le. Az egyes tp.-ek fixen vannak egy nyalábhoz kötve, másikra át nem kapcsolhatók. Fellövési oldalon két kombinált nyaláb áll rendelkezésre, melyek az A és a D, ill. a B és a C fedettségi területek kombinációjából képesek a jeleket venni. Az Eurobird 3 tp.-einek elnevezésében az első betű a fedettségi nyalábot azonosítja, az R utótag pedig a visszairányú használra utal.

Magyarország nem tartozik az elsődleges célterület közé, ezért az Eutelsat fő célja, hogy 1 m alatti antennákkal lehessen a szolgáltatást igénybe venni nálunk egyszerűen nem megoldható, mivel egyik nyaláb sem biztosítja önmagában a szükséges térerőt. Ha azonban csak az ország bizonyos részének elérése a cél, akkor a B vagy a C nyaláb már megfelelő választás. Ha downlink oldalon nem is optimális a helyzet, uplink oldalon a B+C kombinált fellövési nyaláb csaknem maximális fedettséget biztosít. A 2. táblázatban megadtuk az egyes nyalábok vételéhez szükséges antennaméreteket.
Fontos megemlíteni, hogy a visszairányú adatsugárzás vételi oldalon nagyobb antennát igényel, mivel a 108 MHz-es tp.-eket a tervek szerint (4 dB-vel) csökkentett erősítéssel üzemeltetik.